[vc_row][vc_column]

Jól működő vállalkozás nyeresége, megy a veszteséges cégbe.

5 hiba, amelyik a csőd szélére juttatta, a szépreményű vállalkozást

Az első hiba
Volt egy együttműködő partnerem, aki vásárolt egy valahogy működő céget.

A folyamat elején megkért, hogy segítsek eldönteni, mennyire lesz jó neki, ez a számára új vállalkozás.

Az eladóval való közös találkozás után megkérdeztem tőle, hogy minek neki ez a cég?
Szerintem nem kellene megvennie.
A cég elemzése után elmondtam neki, hogy mit látok, milyen jelek mutatnak arra, hogy neki nem kellene ebbe belemásznia.
Meghallgatott, majd pár nap múlva hívott, hogy megállapodott az eladóval, és megveszi a céget.
A racionális érvek ellenére, hozott egy érzelmi döntés.
Mindjárt meg is lett az első hiba: megvett egy olyan céget, ami nem neki való volt.
Az hogy miért nem neki való volt ez a vállalkozás az egy külön történet.

A második hiba
Persze, az ilyen döntéseket akkor lehet meghozni, ha van pénz.
A vételár, a meglévő, nyereségesen működő cégéből lett kifizetve.
Azzal, hogy nem a jól működő cégbe forgatta vissza a nyereséget, hanem ismeretlen terepre merészkedett, és egy számára nem ismert tevékenységi területen működő céget vett meg sikerült egyből még egy hibát elkövetnie.

Megkért, hogy segítsek átvenni az új vállalkozást, foglalkozzak az emberekkel, a folyamatban lévő ügyekkel

Megkezdődött a tisztogatás
Mivel már az első cégben töltött nap során kiderült, hogy rengeteg megkezdett, félbeszakadt, folyamatban lévő ügy volt, ezért

  • volt amire kimondtuk, hogy sohasem fogjuk befejezni
  • ami a kész állapothoz közel volt, azt előre vettük, pusztán azért, hogy a dolgozók addigi munkája ne menjen kárba
  • a többit fontossági sorrendbe tettük, és az időre bíztuk, hogy melyik fog eljutni a befejezésig, vagyis melyikre lesz erőforrás, és melyik hal el

Viszont az is kiderült, hogy ha bevételt akarunk (kellett) növelni, akkor új projekteket is kellett indítanunk.
Jó pár hónapig nem csináltam mást, csak a projektek haladásával foglalkoztunk.
Szó sem volt arra, hogy elkezdjünk rendszert építeni.

A harmadik és negyedik hiba
Az új tulajdonos kezdte átlátni a kezdeti káosz utáni állapotot és elkezdtek újabb és újabb és újabb ötletei lenni.
Egy rövid ideig hagyta, hogy fókuszáljunk, utána viszont a rengeteg lehetőségből nagy nehezen lecsökkentett, de még mindig az erőforrásokat rendkívüli módon igénybe vevő szűkített projektszám mellé, újabbakat tűzött napirendre.
A fókuszálásra, az erőforrások ésszerű felhasználására vonatkozó összes törekvést pár hét alatt kinyírta.
Végül több projekt lett mint korábban.
Az erőforrásoknak nem megfelelő mennyiségű és terjedelmű projekt, folyamat és feladat, az élet további eseményeivel tarkítva, felőrli a vállalkozás erejét.

A fókusz szétnyílása, “mindenre lehetőségként való tekintés és ezzel is foglalkozási kényszer” szétforgácsolja az erőforrásokat.

Itt volt egy beszélgetésünk, amiben elmondtam neki, hogy a javuló helyzet, ezekkel az új ügyekkel vissza fogja rontani az elért eredményeinket. 
Megértette. Majd hozott egy újabb érzelmi alapú döntést.
Közölte, hogy érti mit csinálok, hogyan akarom folytatni a jövőben, de érez magában már annyit, hogy a saját elgondolása szerint haladjon tovább.
Neki túl feszes az fókusz, ahogyan én gondolkodok. Ez végül is érthető, hiszen az ő cége, az ő pénze, neki kell csinálnia, tehát legyen a szája íze szerint.
Ekkor a tanácsadás felfüggesztésében állapodtunk meg.

Azóta is tartjuk a kapcsolatot. 
Kb. 1-1,5 havonta felhívom és érdeklődöm, merre tartanak ezzel a céggel.
Néhány esetig, minden alkalommal, számomra egyértelmű romlásról számolt be, amelyekhez mindig hozzátette, “de nem baj, mert…”
Mik voltak ezek? Csak két példa.
1, elment, felmondott, kirúgtam xy-t.
2, a korábban stabil bevételt hozó ajánlatokat úgy átdolgozták, hogy a korábbi ügyfelek nem értették, nem tetszett nekik, ezért nem vásároltak.
Nem csak lecsökkent az ebből származó bevétel, hanem megszűnt.
Helyette jöttek az új termék és ajánlat ötletek, amelyek valahogy nem bírtak elindulni.
Ehhez egy adalék.
Időnként megkért, hogy véleményezzek dolgokat.
Amikor az egyik terméket megmutatták, megkérdeztem, hogy miért fizetne ezért bárki egy fillért is?
Nem tudtak rá válaszolni, viszont nem fogadták el a burkolt kritikát sem.
Utána piacra dobták a terméket.
Óriási közönségük van, volt akkoriban, mégis, csak néhány rendelés futott be.

Ezzel teljesült az ötödik hiba
Ami működik ne rontsd el.
Ha mégis javító szándék mellett romlanak az eredmények, először állítsd vissza a korábbi állapotot, majd kicsiben teszteld a következő elgondolást.

Itt következett egy újabb telefonbeszélgetés, amelyben elhangzott az ominózus mondat – Szerencsére elfogyott a pénz

[/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column]
Szerencsére elfogyott a pénz

Egy év alatt 40 millió forintot nyelt el az a vállalkozás amit meg sem kellett volna venni

Vicces volt az a telefonbeszélgetés, amikor a szokásos kérdés után elhangzott a válasz. 

  • Szia…
  • Szia…
  • Hogy álltok?
  • Szerencsére elfogyott a pénz, így megállt a romlás – majd erről beszélgettünk még egy keveset.

A történet folytatódik, még nincs vége mindennek, de nem tudjuk, hogy lesz happyend vagy sem.

Szerintem annyit már megtanult belőle, hogy nem hordjuk be egy pénznyelő automatába a máshol kemény munkával megkeresett nyereséget.

[/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column]
Mi lehetett a fő probléma?

Egy nagy, vagy sok kicsi?

Megoszlanak a vélemények arról, hogy mennyi hiba kell ahhoz, hogy egy cég tönkre menjen.
Van aki szerint egy nagy hiba mindig megfogalmazható.

Szerintem minden kis hiba, ami a cég csőd közeli állapotához vezet, túl nagy hiba ahhoz, hogy megengedjük magunknak.

Ebben az esetben szereplő vállalkozó szerint, az volt a legnagyobb hiba, hogy neki nem való annyi ember, amennyit ezzel a vállalkozással kapott. 
Még úgy sem, hogy fejlesztés elején a gyakornoki programot megszüntettük, a külsősökkel pedig felfüggesztettünk minden kapcsolatot. Az átláthatóság és a költségek miatt volt szükség mindkettőre.

A sikeres vállalkozásait – amiből ezt a bukást finanszírozta – mindig is 1-2 ember segítségével vitte.
Nem tudta, hogy milyen egy magyar kisvállalkozásban dolgozó ember.
Továbbá nem értette, hogy 10-12 fő milyen, egyben.
Azt már végképp nem értette, hogy egy eladásra kerülő cégben milyen állapotban vannak az emberek. (Nyilván nem azért adta el a korábbi tulajdonos, mert mennyire sok pénzt termelt és mennyire gondmentes volt.)

[/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column]
Tanácsadói kiegészítés

Tudni róla, érteni, tudni, használni

Egyre többen kezdik érteni, hogy a vállalkozásfejlesztéshez szükség van tudásra.
Ezért vannak már akik eljárnak képzésekre, vagy valamilyen módon önképzik magukat.

A vállalkozások működése rendkívül összetett tud lenni. 
Ezt sok minden befolyásolja: tevékenység, üzleti modell, időszakos célok, hol tart a cég az életpályán, milyen a pillanatnyi helyzete …
Ennek áttekintésére nem mindenki alkalmas, vagy nincs mindig erre alkalmas állapotban.
Ezért nem mindenki érti, mit volna célszerű tenni, mi a következő lépés, hogyan történjen, mire figyeljenek közben.
Az elméletben megszerzett tudás, gyakorlati tapasztalat nélkül nem sokat ér.

Az sem mindig elég, ha valaki egyszer eredményesen alkalmazott valamit. Lehet, hogy Ön sem tenne 40 milliót egy ilyen tapasztalatra.

Egy vállalkozás működésébe történő beavatkozás kellő jártasság nélkül nagy kockázatokat rejt magában.
Ha nem tudják mire figyeljenek, mi milyen hatású lesz, máshol hogyan hat, meghozza a kellő eredményt, vagy nem, akkor sokba kerülhet a kísérlet, vagy azért nem lesz haladás, mert a következményektől való félelem bénítja le a vezetést.

A professzionális munkaszervezés segít elkerülni nem csak az ilyen, hanem az ehhez hasonló hibákat is 

[/vc_column][/vc_row]